Népszerű és eredményes az íjász sport Debrecenben – 2011. július – részlet a DTV műsorából
——————————————————————————————–
Hajrá – 2009. 01. 30. – részlet a DTV műsorából
———————————————————————————————
Mi lett a magyarok nyilaival?
– interjú Czabán Leonórával –
A gyerekeknek ez a sport kifejezetten jót tesz viselkedésproblémák esetén. Sok mindenre kell koncentrálni, egyszerre a test minden részére, fegyelmezettséget igényel és arra tanít. Volt már olyan, hogy diszlexiás és diszgráfiás gyereknél is hatalmas javulást eredményezett, hiszen megtanultak magukra figyelni, összpontosítani.
Czabán Leonóra, íjász versenyző és edző az utánpótlás képzését tartja az egyik legfontosabb feladatnak.
A huszonhét éves hölgy tizenhárom éve fogott először kezébe íjat s nyilat, azóta pedig tör felfelé.
„A hazai versenyeken három éve mindig dobogón állok, a nemzetközieken pedig a középmezőnybe tartozom.” –mondja.
Mi, magyarok, nyilas nép vagyunk.Túl az asztrológiai kategórián, az íjfeszítő pusztai népek családjába tartozunk
Történelmünk emlékképeinek meghatározó része, amikor hátrafordulva a lovon, megfutamodást színlelve, vágta közben bántunk el az ellenséggel. Na de hol van az már?
Talán eltávozott belőlünk őseink szelleme, hiszen mostanában mintha feledésbe merült volna az íj. Még ha a köztudatban nincs is benne olyan élesen, azért mindig vannak, akik felelevenítik a hagyományokat, s magát ezt a sportot.
Eléggé támogatott-e ez a sport?
Úgy véli, nagyon sokat jelentett fejlődése szempontjából, hogy egy évet kint tölthetett Észak- Írországban, ahol edzett illetve edzősködött is. „Kint teljesen más. A tárgyi adottságok sokkal jobbak. Ott annyi eszköz van, hogy nincs is alkalom mindet használni, míg itthon sokszor hiány van belőlük.”
Ez a sport ugyanis nem támogatott annyira Magyarországon, hiszen az elmúlt három olimpiára nem sikerült hazai sportolónak kikerülnie. Lehet, persze ez azért is van, mert a három íj-fajta: a történelmi, a csigás és az olimpiai közül pusztán utóbbival lehet az ötkarikásra kijutni, Leonóra sem indulhat csigás íjász lévén..
„Szerencsére egyre inkább bekerül a médiába ez a sport, közvetítenek róla. Aki pedig eljön egy edzésre ennek vagy bármi másnak a hatására, annak a kilencven százaléka itt is marad.”- mondja a jelenleg Kós Károly Művészeti Iskolában tréningeket tartó lány. Szeptemberben alakult a Hajdú Íjász Klub, és azóta tízről harmincra duzzadt a létszám.
Na de vajon mi készteti az embereket arra, hogy megfeszítsék a húrt?
Czabán Leonóra elmesélte, hogy tesztelték egyszer őket verseny közben. „Addig mindig csönd volt a lövés alatt, és amikor össze kellett szedni a nyilakat, akkor volt zene a közönség számára. Kipróbálták, hogy akkor is muzsikálnak, amikor lövünk, és mondták, hogy figyeljük, zavar-e ez minket. Mikor később rákérdeztek, hogy tudtunk-e attól függetlenül koncentrálni, állítottam, hogy nem is szólt semmi a hangszóróból. Nagy odafigyelést igényel, és amikor rákészülünk, csak a cél van a fejben vagy inkább semmi nincs. Teljesen kikapcsolunk mindent magunk körül.”
Miben segíthet az íjászkodás?
Hozzátette, a gyerekeknek ez a sport kifejezetten jót tesz viselkedésproblémák esetén. Sok mindenre kell koncentrálni, egyszerre a test minden részére, fegyelmezettséget igényel és arra tanít. Volt már olyan, hogy diszlexiás és diszgráfiás gyereknél is hatalmas javulást eredményezett, hiszen megtanultak magukra figyelni, összpontosítani. Azt mondja a sportoló, a profi megmérettetéseken már csak tíz százalékban számít a felszerelés, amely az ötszázezer forintot bőven elérheti, húsz százalékban a technika, de hetven százaléka a teljesítménynek a fejben dől el.
Kerekesszékesek ugyanúgy űzhetik, akár az egészségesekkel együtt is, közös versenyek is vannak, hiszen csak a felső testet kell használni. És a kor sem számít. Tíz év alatt ugyan nem ajánlják, de akár hatvan éves korig is űzhető.
forrás: haon.hu